Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Igehirdetések 2005 Lk. 15,1-7 (2005.06.11)
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Lk. 15,1-7 (2005.06.11)

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: -"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja a barátait, és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint a kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. (Lk. 15,1-7)

Van egy vicc, amin igazán csak egy szakma, ill. tudomány képviselői tudnak jót nevetni, de elmondom, mert történetünk szempontjából elgondolkodtató. Egy ember légballonnal utazik, és valami folytán a célállomás helyett egy ismeretlen mezőn landolt. Éppen a kosárból akart kimászni, mikor közeledett valaki.

Emberünk megállította, és megkérdezte tőle, hogy hova is érkezett, hol landolt, hol is van most tulajdonképpen. A megkérdezett sokáig bámulata a kérdezőt, szótlanul meredt rá, és szemmel láthatóan gondolkodóba esett. Majd jó néhány másodperc elteltével kibökte: - Ön most egy légballon kosarában van. A kérdés az, hogy mi lehet a megkérdezett ember foglalkozása. Hogy ne gondolkodjanak sokáig, segítek.

Matematikus, mégpedig a következő három ok miatt. 1. A válasz jól átgondolt. 2. Teljesen korrekt. 3. Semmivel sem vitte előbbre a dolgot.

Ez volt az a vicc, amin a matematikával intenzíven foglalkozó ismerőseim órákat tudnak nevetni...

A matematikáról azt tartják, hogy egzakt tudomány, ami tényleg a jól átgondolt korrekt válaszokra és megoldásokra törekszik, ahol az egyszer egy az mindig egy, az egy meg egy az mindig kettő, és így tovább. Azt is tudjuk, hogy a matematika nem 20. vagy 21. századi tudomány, írásos emlékeink messze az ókorba nyúlnak vissza. Jézus korában tehát ugyanazokra az eredményekre jutottak e jeles tárgy művelői, mint napjainkban. Amit Jézus a 99+1 juhról mondott, az nem valami ókori sajátosság, vagy mendemonda, hanem éppen a racionálisan, a logika alapelvei szerint élők számára egy komoly, megfejtésre váró "találós kérdés" és példázat. Még egyszer felolvasom Jézus szavait: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja a barátait, és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint a kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Amit Jézus mond, az valami egészen más, mint amire logikai következtetésekkel eljuthatnánk. Magára hagy 99 juhot, csak azért, hogy megkeresse azt az egyet, amely elkóborolt. De hogyan tehet Jézus egyenlőség jelet az egy és a 99 közé, ahol egyértelműen egy, a nagyobb felével a 99 felé mutató relációs jelnek kellene állnia? Ez is egy találós kérdés, egy talányos isteni kérdés. A mi világunkban egy másik rend uralkodik, ahol a számok és a statisztikák beszélnek, ahol a kilencvenkilenc mindig több, mint az egy... Ahol a sikeres, a jól kereső, a diplomás, az ilyen és ilyen bőrszínű, az ilyen és ilyen márkás kosztümöt vagy öltönyt hordó, vagy az "x" autóval járó mindig több, mint az, aki nem felel meg ennek az íratlan követelményrendszernek.

A kilencvenkilenc nagyobb, mint az egy teljesen logikus elve alapján gyakran leértékelünk és leírunk másokat, vagy elveszítjük saját önbecsülésünket is, ha nem tudjuk felmutatni azt az eredményt, amit mások előírnak számunkra, vagy amit mi elvárunk önmagunktól. Erről az az iskolásfiú jut eszembe, aki görcsös igyekezettel jegyezte fel osztálytársainak jegyeit, és csak akkor érezte magát valakinek, ha az elsők között volt, és azoknak a jóindulatáért és barátságáért küzdhetett, akik az elsők között voltak. A többieket leírta, tollvonással kihúzta az értékesek sorából. Mi lenne velünk, ha Isten is olyan kicsinyesen osztogatná a jegyeket, a piros, de inkább a fekete pontokat, mint ahogyan a kisfiú tette másokkal, vagy gyakran mi tesszük egymással? Mi lenne velünk, ténfergő juhocskákkal, ha Isten csak azt nézné, hogy melyikünknek van szebb gyapja, melyikünk jámborabb, vagy élelmesebb... Az Úristen logikája, műve és tettei nem mindig érthetők az isteni igazságot kereső emberi logikánk számára. Azt is mondhatjuk, hogy emberi mértékeink és relációink szerint igazságtalan az Isten. Talán mindenki alá tudja ezt a saját élete bizonyos mozzanataival vagy történéseivel támasztani. De emberi mércével mérve a Biblia is tele van égbekiáltó, hatalmas igazságtalanságokkal. Kezdve a teremtéstörténettel, ahol a Biblia első oldalait lapozgatva mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy ugyan miért állt ott a tudás fája, ahol, ha az első emberpár nem ehetett róla...? Vagy Mózes. Hogyan választhatta ki őt Isten ekkora feladat elvégzésére, mikor két ember vérét is kiontotta puszta felindulásból. Aztán az Ószövetség talán legnehezebben érthető életrajza: Jóbé. Hogyan sújthatta Isten ezt az istenfélő, jámbor embert ennyire? A legmegdöbbentőbb és a leghatalmasabb igazságtalanság pedig az, hogy a saját fiát, Jézus Krisztust hagyta meghalni a kereszten. De rengeteg történelmi példát is fel tudnánk sorakoztatni a 99=1 tételünk alátámasztására. Igazságtalan az Isten? Emberi számítgatásaink, következtetgetéseink és mértékeink szerint talán igen. De ebben a 99 egyenlő az eggyel tételben benne van a mi reménységünk is, ezzel a tétellel felírható maga az Evangélium is. Mert az Evangélium - mint tudjuk - jó hírt jelent. Olyan jó hírt, amelyre minden embernek, a 99-es csoportban állónak és az elkóborolt egynek is szüksége van. Ez a jó hír az, hogy 99 egyenlő az eggyel. Talán nem olyan jó hír, amelyet hallani szeretnénk, vagy amelyről sokan és biztosan állítják, hogy jó hír. Az a mi reménységünk, hogy az Úristen úgy szerette a világot, hogy Jézus Krisztust velünk eggyé, emberré tette értünk, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten a számunkra meg nem érthető, vagy még nem érthető logikájával tehát Jézus Krisztusban egy olyan tételt állított fel, amiben Jézus Krisztus kisebbé lett nem csak isteni önmagánál, hanem az embereknél is. Ezt a matematika nyelvén talán egy, a Jézus Krisztus felé, a kisebb felével mutató relációs jellel írhatnánk fel. Ez a jel, ez az isteni kisebbé tétel teszi lehetővé és érthetővé azt, hogy Jézus logikájában a 99 egyenlővé válik az eggyel. Igazságtalan az Isten? Inkább azt mondanám, hogy másképpen igazságos, mint azt mi logikai úton kikövetkeztethetnénk, vagy elvárnánk.

Schäffer Erzsébet, újságíró jegyezte le a következő történetet: Egyszer odafönt a mennyországban széles jókedvre derült az Úristen, és ezt mondta Péternek: -Te, Péter, annyit elégedetlenkednek az emberek, semmi se jól nekik. Kedvükre teszek. Most az egyszer megszabadulhatnak a sorsuktól. Választhatnak mást. Intézkedj! Intézkedett is Péter, s az emberek mind-mind hozták a vállukon nagy zsákokban a sorsukat, lerakták és elkezdték válogatni. Amikor már mindenki választott magának zsákot, mondta nekik Péter, nyissák csak ki. ' Hát Teremtőm, mind egy szálig a sajátját választotta ki. Igazságtalan az Isten? Erre a legtalálóbb választ Pál apostol adja meg a sokat idézett első Korinthusi levelében. Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most ezért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." Hiszem, hogy egyszer majd, amikor már nem homályosan fogunk tükör által látni, és az ismeretünk sem lesz többé töredékes, akkor majd mindenki megkapja a választ a kérdéseire. Hiszem, hogy akkor majd azt is meglátjuk, hogy a matematikusokéhoz hasonlóan Isten válaszai is jól átgondoltak és korrektek, és a viccel ellentétben előremutatóak. Ámen.

Heinrichs Eszter
2005. június 11.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
2018. április »
április
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30