Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Igehirdetések 2006 Mt 10,8b (2006.03.11.)

Mt 10,8b (2006.03.11.)

Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! (Mt.10, 8b)

A minap a villamosra várva a következő jelenet szem - és fültanúja voltam. Egy ráérősen sétafikáló kamaszgyerek megszólított egy kirakatot szemlélő nőt. - Megmondaná, hány óra? A hölgy lassan megfordult, hosszan a maszatos gyerekarcba nézett, és így szólt: –Fiacskám, ha egy hölgytől kérdezni akarsz valamit, akkor először kiveszed a kezedet a zsebedből, aztán a rágógumit a szádból, majd megtörölöd az orrodat, megállsz, köszönsz szépen és udvariasan ezt mondod, hogy bocsánatot kérek, ha nem zavarom, meg tudná mondani nekem a pontos időt? És most kérdezz szépen, mégegyszer... A kamasz tágra nyílt szemmel bámult a hölgyre, majd lassan feleszmélve csak ennyit mondott:

- Nekem ez túl bonyolult. ...akkor inkább elkések, és tovább csellengett, zsebre dugott kézzel.

Nem akarok sem a nercbundás hölgy, sem a marihuána szagú fiú védelmére kelni, de nem is akarom egyiküket sem elítélni. A párbeszédet hallva, egész úton az járt a fejemben, hogy vajon az ilyen okoskodó nercbundás hölgyek, vagy a vállukat rángató, önnön lazaságuktól majdnem szétcsúszó emberekből lehet-e több. Talán az utóbbiból. Aztán - mert a villamos csak lassan haladt -, tovább töprengtem azon, hogy ha bibliai párhuzamot kéne keresnem ennek a meglehetősen karakteres két figurának, akkor kik lennének ezek. Ám a Biblia sem nercbundás hölgyekről, sem a fiúhoz hasonló karakterről nem ír. Viszont tele van olyan emberekkel, akik a bundás hölgyhöz hasonlóan önnön és mások életét bonyolulttá, komplikálttá teszik. Olyanokkal, akik ezret kérdeznek, kifogásokat találnak, elfutnak, elbújnak a legegyszerűbb feladatok előtt és elől:

Mózessel, aki nem akar vállalkozni a feladatára, Jónással, aki annyira bonyolítja a helyzetét, hogy egy egészen más irányba indul el, mint amerre kéne. Aztán az Evangéliumban is ott vannak a sokat kérdező, és mindent agyonkomplikáló tanítványok. Miért? Merre? Hová? Szinte minden Jézussal való párbeszédük így kezdődik.

Tele van a Biblia kérdezgető, magyarázgató, hitetlenkedő, okoskodó emberekkel, akik a nercbundás hölgyöz hasonló válaszokat adtak mind egymásnak, mind Istennek. Nekik mondta Jézus a mai igehirdetés alapigéjeként választott mondatot: „ingyen kaptátotok, ingyen adjátok!“ Mit is kapott a bundás nő ingyen? Talán az óráját nem, de az idejét mindenképpen, aztán az arra való képességét, hogy beszélni, állni, várakozni gondolkodni, reagálni és élni tudjon. Jézus tanítványainak nem hinném, hogy volt órájuk, a nap állásából sejthették, hogy mennyi idejük lehet sötétedésig, de azért ők is kaptak jó pár dolgot ingyen az életben. Jézus mellett megtanulhatták, hogy mi a fontos, mi is az igazán érték az életben, csodákat és csodálatos gyógyításokat láthattak, és Jézus közelében lehettek.

Nagyon hálátlanok lennénk, ha azt mondanánk, hogy mi semmit nem kaptunk ingyen az életben, mindenért keményen meg kellett dolgoznunk. Igenis ingyen kaptuk az életünket, rengeteg lehetőséget, barátokat, családunkat, bizonyos tehetségünket, néhányan talán még az óránkat is.

„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!“ Nem hiszem, hogy itt Jézus arra gondolhatott, hogy mindenkinek el kell adnia a házát vagy avagyonát, és utána mindezt jó szívvel szétosztania a rászorulóknak. De ha jól belegondol az ember abba, hogy mi is az igazi öröm vagy érték az életben, akkor valahol másodlagosak lesznek a pénzen megvásárolható javak. Ha a gyerekkoromra visszagondolok, vagy akár a későbbi évekre, bármennyire is meg voltam akkoriban örülve bizonyos ruhákért, játékokért, bicikliért, vagy parfümért, ma nem ezek a dolgok jutnak eszembe. Sokkal inkább azok a dolgok, amiket úgymond ingyen kaptam. Mások rám szánt ideje, a beszélgetések, a kapcsolatok, a barátságok. Ezek az ingyen kapott dolgok a legértékesebbek az életben. Nem bonyolult dolgok ezek, mégis sokszor nehezünkre esnek: pl. a nyíltság, sz őszinteség, a másokra szánt idő. Az ezekre való képességet ingyen kaptuk, és biztos vagyok benne, hogy ha a megfelelő személyeknek ingyen adnánk tovább, akkor azzal nagy örömet tudnánk okozni. „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!“ Nekem mindig is az tetszett legjobban Jézusban, hogy nem bonyolította agyon a dolgokat. Akik komplikáltan gondolkodtak, azok mindig a tanítványai vagy a környezetében lévő emberek voltak. Az evangéliumok Jézusa egyszerűen beszélt, egyszerűen viselkedett. Ha ma szembetalálkoznánk vele egy villamosmegállóban minden bizonnyal inkább a „hány óra van“, és nem a „bocsánatot kérek, ha nem zavarom, meg tudná mondani nekem a pontos időt?“ kérdéssel forulna hozzánk. Mert tudta, hogy a bonyolult kérdések és kérések annyira megriasztanának bennünket, hogy a villamosmegállóban álldogáló kamaszhoz hasonlóan megijednénk tőle, és a hát ez nekem túl bonyulult mondattal otthagynánk, tovább csellengenénk, és egyszercsak lekésnénk valami nagyon fontosat.

Nem Jézus az, aki össze-vissza bonyolítja a dolgainkat, hanem mi magunk. Jézus nem kíván lehetetlen és komplikált dolgokat senkitől. Ma is csak ennyit: amit ingyen kaptatok, ingyen adjátok tovább! A szabadidőtök egy darabját, a mosolyotokat, a tehetségeteket, a szereteteteket! Ámen.

Heinrichs Eszter
2006. március 11.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. május »
május
HKSzeCsPSzoV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031