Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Igehirdetések 2006 Zsid 9,15 (2006.04.08.)

Zsid 9,15 (2006.04.08.)

"Új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. ...egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldozatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre." (Zsid. 9. 15. 26b-28)

Évről évre megjelennek kisebb-nagyobb cikkek húsvét körül arról, hogy a húsvéti csokinyúl igazából nem is nyúl, hanem egy karácsonyról megmaradt Mikulás, nyúlnak álcázott aranypapírban. Mert mindig akad egy-egy nyúlfiúnak vagy nyúllánynak kinéző példány az élelmiszerboltokban, amiről aztán otthon, ruhájából kivetkőztetve kiderül, hogy nem is nyúl, hanem Mikulás.

Ha a Bibliában fellapozzuk a húsvéti, vagy akár a karácsonyi történetet akkor az is kiderül, hogy nincsen benne sem nyúl, sem Mikulás, de még piros tojás sem. Helyette húsvétkor egészen más szimbólumokról olvasunk. Keresztről és üres sírról. Ezeknek nemhogy a csokiba mártott változatát nem ismerjük, de még a jelentésüket sem nagyon értjük. Mert egy helyes puttonyos Mikulással, vagy a mindenki által jól ismert nyuszival úgy ahogy tudunk még valamit kezdeni. Sokan kiteszik őket az ablakba, aztán az élő nyusziknak is nagy keletje van ezekben a napokban. Még a karácsonnyal is könnyebb dolgunk van. A betlehemi jászolra és a benne fekvő Kisjézusra a legtöbb ember valamiféle meghatottsággal tekint. Gyerekkorunk legszebb emlékei, a szeretet ünnepe évről évre egy megmagyarázhatatlan várakozásra késztetnek minket.

Húsvét az valahogyan más. Protestánséknál mindenképpen. Ennek vallási szimbólumai nem igazán kézzelfoghatóak, puszta ésszel nem igazán érthetőek. Azt hiszem, ezért is "szaporodtak el" ilyen nagy számban a húsvéti nyulak...

A mai igehirdetés alapigéjében nemhogy nyúlról, vagy tojásról, de még keresztről vagy üres sírról sem esik szó. Szó esik viszont áldozatról, bűnről, halálról és üdvösségről. Ismét felolvasom: "Új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. ...egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldozatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre."

Ha meg akarjuk érteni ezeket a nem könnyű húsvéti igéket, akkor egy kis vallástörténeti kitekintést kell tennünk. Nem kell túl messzire mennünk, elég, ha az Ószövetség lapjait fellapozzuk. Ott ugyanis sok szó esik a bűnről, a szövetségről és az áldozatról. A bűnről már a Biblia legeslegelején, Ádám és Éva történeténél olvashatunk. Az első emberpár bűnbeestének a következménye lett, hogy az ember képtelen engedelmeskedni Istennek. És ez így ment tovább generációról generációra... Az emberek nem úgy éltek, ahogyan Istennek tetszett volna.

Nemcsak korunk lélekgyógyászai tudják, hanem már az ókori zsidók is felismerték, hogy nem lehet a bűnöket és a mulasztásokat vég nélkül felhalmozni. A zsidó ünnepek között ezért a legjelentősebb ünnep a nagy engesztelési ünnep lett. Egyszer egy évben az egész nép bűnbánatot tartott, ami után megtisztulva kezdhettek egy új évet. Ezt a napot héberül Jom Kippurnak hívják. Az ókori Izraelben a főpap csak ezen a napon léphetett be a templom legbelsőbb szobájába, a Szentek Szentjébe, ahol megvallotta Izráel népének bűneit, és Isten bocsánatáért esedezett. Ez volt az egyetlen nap, amikor a főpap kimondhatta Isten nevét anélkül, hogy meg kellett volna halnia. Isten nevét a nép arcra borulva hallotta. Amennyiben a pap élve jött ki a Szentek Szentjéből, a nép örvendezett a bűnök bocsánata miatt. Ezután a zsidóság vétkéért egy kecskebaknak kellett lakolnia. Ez jelentette a bűnbocsánatot a régi szövetség, az Ótestamentum népe számára.

Az Újtestamentumban kicsit megváltozott a szereposztás. Az Újszövetség legfőbb főpapja Jézus Krisztus nem egy kecskebakot áldozott fel, és nem csak a zsidó nép bűneiért, hanem önmagát az egész emberiségért.

Ezt a kicsit dolgmatikaízű magyarázatot hallgatva nem sokkal jutottunk tovább húsvét megértésénél, a csokinyulakkal és tojásokkal cifrázott ünnepnél. Mert húsvétot - azt hiszem - nem is lehet megérteni. Racionálisan semmiképpen. Húsvétot csak átélni lehet. Azt, hogy hogyan, arra sajnos nem tudok receptet mondani. Azt tudom, hogy sem csokinyulak, sem a Jom Kippur történetének oda-vissza való ismerete nem segít. Húsvét igazi megértése, ill. átélése azon múlik, hogy találkozunk-e életünk során Jézus Krisztussal.

Olvastam egy különleges keresztről, ami egy kollégium falát díszíti. A keresztet - a megszokott fa helyett - rossz vasakból és egy rossz biciklikből készítették. A kereszt két ágának a metszőpontjába a művész a bicikli rozsdás kerekét helyezte, amivel a Megfeszített fejét szimbolizálta. Ezen a különleges fejen a legkülönlegesebb a szemek helyén elhelyezett tükör volt. Akik belenéznek ezekbe a szemekbe, akik felnéznek erre a keresztre, azok önmagukat láthatják a kereszten. Azt hiszem, ez húsvét lényege is: meglátni azt, hogy nekem is közöm van Krisztus keresztjéhez. Meglátni és valamiképpen megérteni, hogy értem is történt mindez. Azért, hogy ha egyszer meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt, akkor az, aki ítéletet tart, a jobb, és ne a bal irányba mutasson a kezével. Aztán ebben a tükörben többek között azt is megláthatjuk, hogy mindenféle lelkiismerteti krízisek és az elkövetett hibák ellenére van esélyünk az újrakezdésre, hiszen valaki előre meghalt ezekért a vétkekért. Amennyire különbözőek vagyuk, annyi különböző dolgot láthatunk meg mindannyian ebben a keresztre helyezett tükörben. Sokszor nem is kell mást tennünk, egyszerűen csak rátekinteni.

Az én húsvétomhoz is hozzátartoznak a kedves nyuszik, a tojások és a csokifigurák. Mégis azt kívánom mindnyájunknak, hogy húsvét ennél többet is jelentsen, méghozzá a Jézus Krisztussal való találkozást! Ámen.

Heinrichs Eszter
Berlin, 2006. április. 08.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
2018. június »
június
HKSzeCsPSzoV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930