Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Igehirdetések 2008 Jak 1,12 (2008.04.12.)

Jak 1,12 (2008.04.12.)

"Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." (Jak 1,12)

A boldogság egy olyan fogalom, amelyet azt hiszem, mindnyájan máshogy határoznánk meg. Ha kis papírosokat osztanék ki, és kérném, hogy ki-ki írja körül ezt a szót, azt hiszem, mindenki mást írna. Talán ilyeneket, hogy harmónia, elégedettség, testi-lelki öröm, család, gyerekek, diploma, sikeres vizsgaidőszak, munka, vagy talán még azt is, hogy hit. Annak ellenére, hogy egészen mások az elképzeléseink a boldogságról, úgy gondolom, abban mindnyájan egyetértenénk, hogy az élet egyik legfőbb célja a boldogság.

Õsi népmeséinknek is egyik fő motívuma a boldogság keresése. A szegénylegény vagy a legkisebb királyfi elindul, teljesít néhány feladatot, eljut az üveghegyig vagy az Óperenciás tengerig és boldogan él, amíg meg nem hal... Bárcsak ilyen egyszerű lenne ez, mindenki gyorsan megkeresné a maga Óperenciás tengerét, aztán boldogan élne, míg meg nem halna.

A modernebb mesék mintha már egy kicsit közelebb állnának a valósághoz. Olvastam egyet, amelynek egy Ottó nevű fiatalember volt a főhőse. Egyszercsak megjelent álmában egy tündér és a fülébe súgta, hogy meg kell találnia a boldogság kulcsát. "Menj, és keresd meg a kulcsot! Ha megtaláltad, azután mindig boldog és elégedett leszel."-mondta. A tündér szavai nem mentek ki Ottó fejéből, ezért útnak indult, hogy megkeresse ezt a különös kulcsot. Sok vidéket, falut, várost és országot bejárt, de sehol nem lelte. Ellenben megismert rengeteg embert, gazdagot is és szegényt is, de ezek közül igazán boldog és elégedett embert csak nagyon keveset. Egy hosszú nap után, estefelé egy hegytetőre érkezett, ahol meglátott egy kis házat. Odament, és a házikó melletti padon felfedetzett egy öreg embert, aki éppen a naplementét bámulta. Az barátságosan beinvitálta a házába a vándort, vacsorával kínálta és beszélgetni kezdtek. Ottó régen feladta, hogy bárkinek is meséljen az úti céljáról, annyian kinevették már, az öreg előtt azonban megnyílt. Vengédlátója türelmesen hallgatta, ő pedig csak mesélt és mesélt. A kalandjairól, a csalódásairól, az emberekről, akiket útja során megismert, és arról, hogy egyre távolabbinak érzi célja elérését.

Amikor az öreg végre megszólat, ezt mondta: - "Ugyanazt a hibát követed el, amit a többiek is: rossz helyen és rosszkor keresed a boldogságot. Fiacskám, a gazdag ember mindig egy még gazdagabbal fog találkozni, akire irigy lehet. Ezenkívül egész életében attól fog rettegni, hogy elveszítheti a gazdagságát. A szegény ember pedig soha sem fogja úgy a saját gazdagságát felfedezni, ha mindig a más javai után sóvárog. Az irigység keserűvé és boldogtalanná tesz. Ottó kiváncsian megkérdezte, hogy hogyan lehetne jókor és jó helyen ahhoz, hogy végre rátaláljon a boldogság kulcsára. Az öreg a szemébe nézett, és ezt mondta: Mind a boldogság, mind a boldogtalanság kulcsát magadban hordozod. Önmagadban kell, hogy tovább keresgélj! Az emberek könnyen megfeledkeznek erről a kulcsról. Megfeledkeznek mindarról a jóról, amit Isten ajándékozott nekik. Nem értékelik eléggé a mindennapi betevőjüket, a családjukat, a megélhetéshez való javaikat. Ezért az irigység és az elégedetlenség gyakran megöli a boldogságot. A valódi boldogságot csak Istentől kaphatod meg. Ennek a boldogságnak a kulcsát pedig úgy hívják, hogy hit. Ezeket a szavakat mondta az öreg a fiúnak. Ottó másnap továbbállt, letelepdett a szomszéd városban, megnősült, családot alapított és már nem kereste, hisz rég megtalálta a kulcsot.

"A boldogság kulcsát önmagadban hordozod..." Ha a Bibliában ezeket a szavakat így nem is találjuk meg, mégis valahol erről beszélnek Jézus jól ismert boldogmondásai is:

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

Jakab apostol pedig így ír a levelében: Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." Sok magyarázatot nem fűz hozzá, csak arról beszél, amiről az öreg is a mesében, hogy a kísértések gyökerét önmagunkban kell keresnünk.

Úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb kísértés az életben, amikor nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan mi szeretnénk. Nem lesz akkora házunk, amelyet megálmodtunk, nem olyan lesz a házasságunk vagy a családi életünk, ahogy terveztük, nem olyan az egészségünk, amilyen fiatalon volt, vagy nem élhetünk olyan anyagi biztonságban, amilyenben szeretnénk. Ilyenkor gyakran megkísért bennünket a gondolat, hogy van-e Isten, vagy jó-e az ilyen Isten. Kívánom azt, hogy a belső békénk és boldogságunk ne nagyon függjön az ilyen külső körülményektől! Nekem a boldog emberekről nem annyira a fülig szerelmes párocskák, a krőzusi gazdagsággal bíró emberek, vagy a fáradt kisgyermekes családok jutnak eszembe, hanem néhány olyan idős ember, akik már nem sokat várnak az élettől, mégis olyan derűt sugároznak, hogy jól érzi magát körülöttük az ember. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." Nem hiszem, hogy Jakab a derűs öregkorra gondolt, amikor az élet koronájáról írt, de szerintem az élet koronája egy kicsit erre is vonatkoztatható. Én mindenesetre kívánom mindannyiunknak, hogy megöregedve - majdan - ne boldogtalan és keserű vénemberek vagy vénasszonyok legyünk, hanem derűsek és boldolgok, akinek jó a közelében lenni! Ha jó úton vagyunk - akár szemtelenül fiatalon is - e derűs öregkor felé, ha mi is le tudunk ülni naplementét bámulni, ha hinni tudunk Istenben és néha egymásban is, akkor talán megtaláljuk önmagunkban a boldolgság kulcsát, és ha az Istennek is úgy tetszik, elnyerjük az élet koronáját, az örök életet, az örök boldogságot. De addig is: - "boldog ember az, aki a kísértés idején kitart..." S, hogy a kísértések között hogyan is lehet kitartani, és közben boldognak lenni, arról így írt Gyökössy Endre, a néhány évvel ezelőtt elhunyt református lelkipásztor:

BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is igazuk lehet, mert békesség lesz körülöttük.

BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

BOLDOGOK, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.

BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli õket.

BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha a szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Ámen.

Heinrichs Eszter
Berlin, 2008. 04. 12.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
2018. január »
január
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031