Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Igehirdetések 2008 Lk. 6,36-42 (2008.06.14.)

Lk. 6,36-42 (2008.06.14.)

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." Példázatot is mondott nekik: "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből."

Internetes honlapunkon a prédikációk mottójául kedvenc teológusom, a Berlinben is élt Ernst Lange egy gondolatát választottam: "A prédikálás tudományának a tárgya: - az Evangélium kommunikációja. Prédikálni pedig annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről.“ Ezt az állítást örökévényűnek és nagyon találónak tartottam, egészen addig, amíg el nem olvastam a mai napra kijelölt igehirdetési alapigét, amely így szól:

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." Példázatot is mondott nekik: "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből."

/Lk 6,36-42/

A felolvasottak alapján módosítanom kellett magamban Ernst Lange ezen kijelentését: - Prédikálni annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről. Inkább így mondanám: Prédikálni annyit tesz, mint először a magam személből kivenni a gerendát, hogy utána esetleg kivehessem a másik ember szeméből is a szálkát. Ezért engedjék, engedjétek meg, hogy ma egy kicsit személyes legyek.

Biztosan hallotta már mindenki a „gyes-szindróma“ kifejezést. Kissé pejoratív jelentéssel bír, s valami olyasmit jelent, mint egy otthonkában otthon ülő, csak a gyerekével törödő, csemetéjén kívül másról beszélni nem tudó anya. Saját esetemet még nem érzem elég kórosnak, bár én is észlelem magamon a „gyes-szindróma“ jeleit. Leginkább abban, hogy a sok-sok a Dáviddal édes kettecskén töltött idő hatására, egyre kritikusabban szemlélem az embereket, avagy a bibliai hasonlattal élve, egyre-másra találom meg a szálkát körülöttem élők szemében. Mivel két éve elég pontos időbeosztás szerint éljük az életünket, mind inkább idegesít az emberek pontatlansága és megbízhatatlansága. Sok időt töltünk a négy fal között, ezért nagyon fel tudnak bosszantani a hangos szomszédok, s ugyanígy a napi séta-penzum teljesítsése közben a kutyájukat póráz nélkül sétáltató emberek. Olyan dolgokon akadok fenn és mérgelődöm sokáig, amiket pár évvel ezelőtt észre sem vettem, vagy amik mellett egy vállrándítással elmentem.

Szóval ahelyett, hogy elkezdeném kritikusan a szálkákat húzkodni a szemetekből, egy kicsit kívülről nézve önmagamat, szeretném inkább félretolni a gerendát, ami nagyban akadályozza a látásomat. Ebben nagy segítségemre volt egy nemrégiben nyomtatásban is megjelent levél, amelyet az ötvenes években félreállított nagy nevű evangélikus püspök, Túróczy Zoltán írt. Egy részletét szeretném felolvasni:

Jézus sohasem akart bemenni egy házba sem egyedül. A kánai menyegzőbe is tanítványaival együtt kénytelen meghívni őt a házaspár (Jn 2,2). Még ha ennek az a kellemetlen következménye is lehet, hogy elfogy a boruk, mert nem számítottak a vendégek ilyen nagy szaporodására. Mikor az utolsó vacsorához készíti a helyet, akkor is csak tanítványaival együtt hajlandó elfogyasztani ott a húsvéti bárányt.

Jézust magát sokan látnák szívesen, és hívják is őt, azonban a társasága már nem kell nekik. Jézus tanítványainak serege rendszerint nem nagyon előkelő: egyszerű halászok, bűnös múltú vámszedők és írástudatlan, közönséges emberek azok. Jézus tanítványai ezenkívül még erkölcsileg sem tökéletes lények. Péter hirtelen, meggondolatlan beszédű, lobbanékony. János és Jakab indulatainak parancsolni nem tudó, szenvedélyes és a többiek fölé emelkedni akaró, protekciót kereső emberek. Filep tudatlan, akinek sokszor el kell mindent magyarázni. Júdás kapzsi, ki minden garast a fogához ver, tékozlásnak minősíti a szeretetnek megnyilvánulását is.

Ilyen egyszerű, intelligencia nélkül való, gyarló, bűnös emberekkel együtt lenni bizony nem élvezet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Jézus csak a tanítványokkal együtt hajlandó belépni hozzánk. Aki tanítványait megveti, az őt veti meg, és attól ő maga is elfordul. (...)

Jézussal együtt lenni tehát csak úgy lehet, ha az övéivel is együtt vagyunk. Aki nem tudja elhordozni az övéit, az őt magát sem kapja meg. Ez ellen lehet nekünk rugódozni, lehet ezt esetleg helytelen módszernek is tartani, mindez azonban nem változtat a tényen, hogy Jézus ilyen volt, ilyen ma, és ilyen marad mindörökké. Adjon ez erőt nekünk elhordozni a közösség minden terhét, és adjon ez elég alázatosságot nekünk elfogadni a közösség minden keresztjét. Érdemes eltűrni a tudatlan és bűnös tanítványokat azért, hogy nálunk és velünk lehessen a tanítványok Ura, az egyedül bölcs és egyedül jó Krisztus.“

Jézus mai tanítványai, mi is mindnyájan legalább annyi rossz tulajdonsággal bírunk, legalább annyi szálkát, gerendát évek és évtizedek óta meglevő és gyakran elmérgesedett tüskét, sértődöttséget és keserűséget hordozunk, mint a tizenkét tanítvány, Péter, János, Jakab, Fülöp, Júdás és a többiek. Ezért gyakran nem egyszerű elviselnünk egymást, és tegyük hozzá, ezért gyakran borzasztóan nehéz elviselni minket is. De amikor egymás elviselése, egymás terhének elhordozása még az átlagosnál is nagyobb önfegyelmet és erőt kíván tőlünk, jusson eszünkbe, hogy Jézussal és az Úristennel együtt lennünk csak úgy lehet, ha az övéivel, Péterrel, Jánossal, Jakabbal, a szomszédainkkal, haragosainkkal és az elviselhetetlennek tűnő emberekkel is együtt vagyunk. Ahogy Túróczy püspök fogalmazta: „Ez ellen lehet nekünk rugódozni, lehet ezt esetleg helytelen módszernek is tartani, mindez azonban nem változtat a tényen, hogy Jézus ilyen volt, ilyen ma, és ilyen marad mindörökké.“

És ez a Jézus, aki – a mi nagy szerencsénkre – ilyen marad mindörökké, segítségünkre lesz ezután is, hogy néhanapján meg tudjuk különböztetni a szálkát a gerendától, hogy jóban és rosszban el tudjuk egymást viselni, és hogy a szemünk előtt lévő akadályok ellenére ne csak nézni, hanem látni és különbséget tenni is tudjunk. Nem állítom, hogy nincsen jó, jobb vagy még jobb, vagy rossz, rosszabb és még rosszabb ember. A mi kategóriáink és érzéseink alapján igenis teszünk ilyen különbségeket. De tapasztalatból tudom, hogy nekünk is könnyebb lesz, ha nem egymáshoz hasonlítgatjuk magunkat, hanem ahhoz az Úristenhez, aki emberré lett, hogy egy asztalhoz telepedjen és irgalommal forduljon a társadalom kirekesztettjeihez, a betegekhez, a prostituáltakhoz és szálkától vagy gerendától rosszul látókhoz.

Prédikálni annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről.

Jézus Krisztus ezért nem is templomi beszédeket tartott, hanem odament személyesen azokhoz az emberekhez, akik néztek, de nem láttak a szemük elé tornyosuló akadályoktól, és elbeszélgetett velük az életükről. Ma is el akar beszélgetni velünk arról, hogy: -„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek... Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. (...) Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből." Ámen.

Imádkozzunk Assisi Szent Ferenc szavaival!

Áldjon, Uram téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát, és aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.

Boldogok, kik tűrnek békességgel, mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát. Ámen.

 

Heinrichs Eszter

Berlin, 2008. július 14.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. február »
február
HKSzeCsPSzoV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728