Magyar nyelvû protestáns istentiszteletek Berlinben...

Új települések esetében ezen alapszik világi és vallási közösségek létrejötte. Berlinbe viszont sosem érkeztek egymással összefüggõ és kapcsolatot tartó magyar tömegek, hiszen sem a háború utáni romváros, sem a négy megszállt övezet, sem pedig a falak Berlinje nem vonzott ide magyarokat sem kelet sem nyugat felõl. Szivárogtak ugyan magyar egyének és csoportok mindkét irányból Berlinbe, de közös nemzedéki élményanyag kohéziós ereje és közösségeket - különösen vallásiakat - alakító törekvések nélkül, viszont egy elválasztó és két zsákot képezõ fal árnyékában. És aztán a lelkészek, akik nélkül nincs keresztény gyülekezet! Míg a többi nyugati magyar gócpontba sok lelkész is menekült, akik a híveket aztán maguk köré gyûjtötték, Berlinben protestáns lelkész sem volt. Ha katolikus magyar gyülekezeti élet mégis van évtizedek óta Berlinben, úgy ez a magyar katolikusság mindenütt jelentõsen nagyobb számarányának, a katolikusok nagyobb templombajáró fegyelmének, és annak köszönhetõ, hogy a lelkészhiányt kívülrõl a városba irányított papokkal oldották meg. Egyébként Berlin metropolisz volta, amely fentebb még elõnynek tûnt, úgyszintén hátráltatta és hátráltatja a közösségszervezést, hiszen a (túl) nagy modern város táptalaja a személytelenségnek, a kapcsolatok szegényességének, az anonimitásnak és a szekularizált világ közönyének, mindez pedig vallási igények közösségi gyakorlása ellen - is - hat. E kapcsolatszegénység különös, berlini formáját látjuk egyébként Kelet- és Nyugat-Berlin összenövésének sokat panaszolt általanos, német vontatottságában is, és ez kicsiben ránk, kelet- és nyugat-berlini magyarokra is vonatkozik.

Ha ezeket a berlini protestáns életet bénító történelmi és városszociológiai tényezõket számba vesszük, érthetõvé válik, hogy a magyar protesáns istentiszteletek kezdeményezése kívülrõl jött. 1996 õszén Cseri Gyula, giesseni egyetemi lelkész a Nyugat-Európai Magyarnyelvû Református Lelkigondozó Szolgálat (NyMRLSz) megbízásából megkérdezte, volna-e lehetõség istentiszteletek rendszeres tartására, ha õk lelkészt küldenének. Megkeresésemre gyülekezetem, a Grunewald Gemeinde készségesen felajánlotta és máig is rendelkezésre bocsátja a templom kápolnáját. Az elsõ istentiszteleti résztvevõk pedig a protestáns elkötelezettségû és egyben ökumenikus beállítottságú, de világi szervezésû Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem berlini tagjai közül kerültek ki. (Ez is igazolja egyébként azt a fenti gondolatot, hogy egy nagyvárosban egy vallási közösség létesítésének egyik fõ feltétele a megfelelõ társas kapcsolatok megléte.) Volt tehát templom, volt lelkész és volt hívõ, megindulhattak a magyar protestáns istentiszteletek Berlinben, mégpedig 1996. december 14-én Cseri Gyula szolgálatával. Egész 1997-ben azután havonta egyszer volt istentisztelet, legtöbbször a NyMRSz által kiküldött lelkész, ill. lelkésznõ közbenjöttével.

1998-ban szerencsés változás e körülményes szervezési módot feleslegessé tette. Létezésünkrõl - így bajainkról is - tudomást szerzett Czímer Edit, a német evangélikus egyház "Berliner Missionswerk" nevû igen fontos szervezeténél fõállásban dolgozó magyar baptista lelkésznõ. Õ volt tehát az egyetlen berlini magyar protestáns lelkész, aki erõsítette a szabályt ... Czímer Edit elvállalta, hogy mellékmunkában, díjazás nélkül ellátja gyülekezetünk lelkészi teendõit. Czímer Edit feladatait messze az elvárásokon túl teljesítette, ezzel nagy örömet okozva a gyülekezet híveinek. Sajnos ennek az idõszaknak hamar vége szakadt! Mint minden német evangélikus szerv, a Berliner Missionswerk is erõsen le kellett, hogy építse a személyzetét, és ez Czímer Edit számára is szerzõdtetésének a végét hozta. Kiváló képességeivel viszont szinte azonnal el tudott helyezkedni: Kassel környékén egy hét városkára kiterjedõ nagy és és igen aktív gyülekezet vezetését nyerte el 1999 tavaszán. Ez azonban számunkra az õ lelkészi ténykedésérõl való teljes lemondást jelentette, mert a hétvégéken több istentiszteleti szolgálatot is el kellet látnia és minden egyéb estéje is foglat, úgyhogy Berlinbe semmikor sem tudott volna eljönni. 1999 végére kibontakozott egy nem várt, egészen új, gyülekezeti éltünket erõsen fellendítõ megoldás: lelkészgondjaink híre még Budapesten is elterjedt. A Magyarországi Evangélikus Egyház létesített egy ösztöndíjat a Humboldt Egyetem teológiai fakultásán, ezt Molnár Eszter teológiai hallgatónak ítélte oda, egyben megbízva õt a berlini gyülekezet lelkészi teendõinek ellátásával is. Ennek is köszönhetõen a szokásos rendben, tehát minden hó második szombatján, délután négy órakor volt és van protestáns magyar istentisztelet a Grunewald templom kápolnájában. Annak ellenére, hogy a lelkész, ill. a lelkésznõ személye nem volt mindig azonos, istentiszteleteinket - a nyarat kivéve - azóta is minden hónap második szombatján, rendszeresen megtartjuk. Az 1999/2000-es és a 2000/2001-es évadban Molnár Eszter volt gyülekezetünk lelkésze. Amikor pedig vizsga-, majd azt követõen gyakorlati évére (a fasori gyülekezetbe) haza kellett térnie, két éven keresztül, 2001és 2003 között Boros Péter hannoveri református lelkész felesége, Borosné Varga Edina református lelkész látta el a szolgálatot. Az idén a funkciók felcserélõdtek: Borosné Varga Edina lett Hannover és egész Északnémetország magyar lelkésze, míg Molnár Eszter lelkésszé avatását követõen visszatért Berlinbe. Ímmár mint Heinrichs Eszter, Michael Heinrichs berlini evangélikus hittantanár felesége látja el gyülekezetünk lelkészi szolgálatát.

Istentiszteleteink után egyébként kezdettõl fogva együtt szoktunk maradni nemcsak teázás melletti baráti beszélgetésre, hanem elõadások, kultúrmûsorok meghallgatására is. A tavasszal pedig autós kiránduláson látogatjuk meg a vidék nevezetességeit. Szeretettel várunk minden érdeklõdõt, közösségünkbe, mely az ökumené felé mind vallási, mind etnikai vonatkozásban nyitott. Hadd említsem meg, hogy összejöveteleinknek több katolikus híve is van. Németajkú híveink közül pedig ki szeretném emelni Dorothea Schwabet, kitûnõ kántornõnket és Wilfried Limberg építészmérnök urat, kulturális kirándulásaink szervezõjét, akik egyébként szépen haladnak a magyar nyelv elsajátításában is.

Prof. Dr. Balla Bálint