Elfelejtett jelszó?
Bemutatkozik a Berlini Protestáns Magyar Gyülekezet
Gyakran kiderül egy-egy szervezetről vagy közösségről, hogy az csak papíron létezik, gyakorlatilag azonban senki nem tud tevékenységükről és munkájukról. Gyülekezetünk esetében fordított a helyzet. Hivatalosan sokáig sehová nem voltunk bejegyezve, egyik történelmi egyházhoz sem. Majd 2014-ben a sokéves gyakorlatot legalizálva hivatalosan is megalakultunk és tagja vagyunk a Németországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének. Gyakorlatilag egy élő, ökumenikus beállítottságú, protestáns közösség vagyunk, magyar evangélikus liturgiával, evangélikus lelkésszel, zömében katolikus, református és elenyésző számú evangélikus és más vallású hívővel.
Tagjaink között megtalálhatók az ún. 56-os magyarok, vannak olyanok, akik munkájuk vagy családi kötelékeik miatt Berlinbe kerültek, egyre szebb számban az ösztöndíjjal kint tanuló egyetemisták, illetve azok a német anyanyelvűek is, akik kötődnek valami módon hazánkhoz. Minden hónap második szombatján, délután négy órakor találkozunk annak a nyugat-berlini templomnak a kápolnájában, ahol a híres mártírt, Dietrich Bonhoeffert is megkeresztelték. Az istentiszteletek után egy kávé, tea és némi harapnivaló melletti beszélgetésre is mindig alkalmat teremtünk. Közösségépítő programjainkhoz tartoznak -többek között - a meghitt hangulatú adventi együttlétek és a gyülekezeti kirándulások is.
Magyarnyelvű protestáns istentiszteletek a német fővárosban 1996 decembere óta vannak. Az első istentiszteleteket a mindig más-más városból érkező Nyugat-Európai Magyarnyelvű Református Lelkigondozó Szolgálat lelkészei tartották havonta egyszer. De a berlini szolgálatért nem csak őket illeti köszönet, hanem a protestáns elkötelezettségű és ökumenikus beállítottságú, de világi szervezésű Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem berlini tagjait is. Õk voltak a gyülekezet alapító tagjai, akik nem kis feladatot vállaltak és vállalnak ma is a közösségi élet szervezésében, az anyagi és az egyéb terhek viselésében.
1997 óta Berlinben élő, vagy Hannover és Berlin között ingázó lelkészek végzik a szolgálatokat, két évig baptista, két évig evangélikus, két évig református és immár öt éve ismét evangélikus confessio szerint. Hogyan tovább? Erre a kérdésre még keressük a választ, mert ősztől e sorok írója családjával együtt Magyarországra készül.
A protestáns egyházakra gyakran használjuk az "alulról szerveződő" kifejezést. Ha lehetne ezt tovább fokozni, akkor azt mondhatnánk, hogy ránk ez talán duplán is igaz. Külföldi magyar gyülekezetként sem a magyarországi, sem a német egyházaktól nem kapunk anyagi támogatást, gyülekezeti tagjaink adományaiból fizetjük a havonta egy délutánra kibérelt evangélikus Grunewaldkirche kápolnáját, illetve az időközönként meghívott lelkészek úti- és szállásköltségét. Az itt szolgáló lelkészek munkájukat mindig önként, anyagi javadalmazás nélkül végezték.
Az utóbbi időben a berlini német evangélikus egyház a "jövőről" rendezett konferenciáktól, az ún. "Zukunftskonferenz"-ektől volt hangos. Ezeken a gyűléseken - a nálunk egyházi szinten még nem ismert - radikális megszorító intézkedésekről, a gyülekezetek összevonásáról, a csökkenő anyagi forrásokról volt szó. Az ott felvázolt "jövő gyülekezete" sok ponton - például az önkéntes munkavégzésben, a bürokratikus apparátus leépítésében és az olcsó infrastruktúrális feltételekben - kis gyülekezetünket juttatta eszembe. Hogy milyen lesz a jövő egyháza és gyülekezetünk jövője, nem tudjuk. De hiszem, hogy minden nehézség ellenére is rábízhatjuk magunkat a gondviselő Istenre, aki nem csak múltunkat és jelenünket látja és formálja, hanem a jövőnket is.
Heinrichs Eszter
(Megjelent az Útitárs című magyar evangéliumi lapban, 2008. április 20-án. - Aktualizálva 2015-ben)
