Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Igehirdetések 2015 Mt 25,31-46 Szöveg (2015.11.14.)

Mt 25,31-46 Szöveg (2015.11.14.)

Textus: Mt 25, 31-46 Lekció: Jer 8,4-7 ; 2Thessz 1,3-10

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja.

            „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?” A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

            „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” Ámen!

 

Kedves Testvérek!

Fekete, fehér, igen, nem. Gyermekkoromban sokat játszottuk ezt a játékot, amelynek célja az, hogy egy beszélgetésben a kérdező próbálja meg úgy fogalmazni a kérdéseit, taktikusan úgy kérdezni, hogy a válaszoló kimondja a négy szó közül az egyiket. Nem a játék célja érdekes ebben, hanem ez a négy szó.

Fekete: A Palesztina területén élő kecske nem egészen úgy néz ki, mint ahogy az nálunk megszokott, ugyanis, sötétbarna, vagy fekete színe van. Szőréből készítik az úgynevezett zsákruhát, amelyet a gyászidőszakban szoktak hordani. A kecske ugyanakkor a rosszindulatú és erőszakos ember jelképe is. Nem véletlen maradt fenn a zsidóság történelmében az engesztelési ünnep jelképes áldozati állataként, a kecskebak.

Fehér: Tiszta állatként tekintettek azonban a juhra, fehér színe miatt, védtelen, szelíd és kiszolgáltatott természete miatt.

Igen: Örökéletet kaphat.

Nem: Nem kaphat örök életet.

Fekete: Örök sötétség vár azokra, akik nem tartoznak a kiválasztottak közé.

Fehér: Egy kiválasztott, szent és áldott csoport, amelyek örök életet nyerhetnek.

Igen: Mert ez lehetőség számunkra. Elérhető számunkra.

Nem: Mert ez NEM rajtunk múlik. Ingyen kaphatjuk.

Fekete: Mint a korom, ami akkor keletkezik, amikor a tűz megemészt valamit.

Bevett szokás volt a pásztoroknak, hogy a kecskéket és a juhokat esténként elkülönítsék egymástól, mert az előbbi jobban igényli a meleget. Még ilyenkor is valamilyen úton-módon gondoskodik az Úr a tűz adta melegről.

Fehér: Elhívottak, kiknek az élete Krisztus követésére van szentelve.

Igen: Tudjuk, hogy hova szeretnénk tartozni.

Nem: Nem szeretnénk kecskék lenni.

Ez viszont egy igen nehéz kérdés, hiszen sokat hallunk a mindenkiről gondoskodó Istenről, aki megbocsátó Isten, de mégis ezen a ponton könnyen elbizonytalanodhatunk. Miért van kiemelve külön egy csoport? Ha úgy tetszik a kivételezettek? Minek alapján? Látszólag azokért a tetteinkért ítél el minket az Ítélőbíró Krisztus, amiket az életünkben elkövetünk. De itt inkább az Úrral és az Úrban vállalt hívő életről van szó. Ugyanis akkor cselekszünk jól, ha azt megelőzi a hit, amelynek gyümölcseiként válunk elfogadóvá, válhat a lelkületünk krisztusivá.

Egy kis Likovrisz nevezetű faluban néhány keresztény görög elhatározta, hogy a passió megünneplésére kiválasztanak a falu lakói közül néhányat, hogy játsszák el Krisztus szenvedéstörténetét. Manoliosz a pásztor kapta Krisztus dicső, ám megterhelő szerepét, és barátja, Jannakosz, a kereskedő lett Péter apostol. Ahogyan múlt az idő Manoliosz élete teljesen megváltozott. Megtartóztatta önmagát mindenféle bűntől és igyekezett szent életet élni. Elkezdett krisztusi lelkületűvé válni. Amikor ezt a barátja meglátta rajta, elkezdett bízni benne.

Eközben a közelben egy törökök által elüldözött falu lakói telepedtek le, akik nem tudták mi lesz a jövőjük, éheztek és nem volt semmijük. Miután Jannakosz elkezdett bízni abban, amit Manoliosz átélt, elkezdett benne munkálkodni a Szentlélek, elkezdett egy megértés után vágyódni. Aztán ez a kereskedő elment meglátogatni a menekülteket. Magával vitte az áruit és mindent nekik adott, amije csak volt és hozzátette: Rajta, vegyétek, vigyétek, nem kérek érte pénzt, majd a túlvilágon megfizetitek. Mire megkérdezték tőle: Bolond vagy?  - Nem! Csak uzsorás – válaszolt nevetve – Isten kamatostul fogja visszafizetni.

Nikosz Kazantszakisz: Akinek meg kell halnia című regénye az, amelyet felidéztem. Érezzük a hitből fakadó gyümölcsöket, vagyis a jócselekedeteket. Amikor egy kereskedő, aki abból él, hogy eladja az árucikkeit, nem kér értük pénzt és a szegényeknek adja. Akkor azután miből fog élni? Krisztusból, és persze amit a kétkezi munkájával megtermel. Sokszor nekünk is több van a kelleténél.

A mai igénk, a Passió történet előtti utolsó beszéde Jézusnak, amit kizárólag csak Máté evangéliumában olvashatunk, ami főként a zsidóság tévelygéseire, a Ószövetség beteljesedésére teszi a hangsúlyt.

Előzményei a talentumokról szóló példázat, amelyből megtudhatjuk, hogy a nekünk szánt értékeket kamatoztatnunk kell az életben, mert ezért kaptuk őket, nem elég egyszerűen elásni őket, mert ha megjön a gazda, számon kéri rajtunk, még ha csak egy apró kis tehetségünk is van. De van, ami még ezen is túlmegy, amely minden ember számára egyformán, ugyanolyan mennyiségben adott. Krisztus szerinti életre törekvés. Egyformán adott, hiszen olvassuk, hogy: „Mikor láttunk Urunk téged?” „… amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb Atyámfiai közül, velem tettétek meg.” De kik is azok az Atyámfiai? A magyarban találó, ez a fordítás, hiszen mindenki az Atyaisten teremtése. Tehát érthetjük úgy, hogy bárkivel, akár kicsi, akár nagy, akár pogány, akár nem.

Szemben az előző példázattal. Itt nem az a lényeg, hogy mennyit sikerült belőle sokszorosítanunk. Hanem, ha nem CSAK úgy teszünk, hogy elvárunk érte valamit. Ha nem láttuk, hát nem láttuk, de benne volt. Benne van embertársainkban. Ott van a Krisztus.

Ezt nem lehet a magunk javára kamatoztatni, és nem tudjuk megtenni a Lélek munkálkodása nélkül. Keresztény életünk olyan, mint a focilabda, amelyhez szükség van egy pumpára, egy nulladik kellékre ahhoz, hogy a játék értelmet nyerjen. Lapos labdával is lehet játszani, de a játék is lapos, szinte élvezhetetlen lesz.

De hol van itt a reménység, testvérek? Miből tudunk erőt meríteni, miből tudunk megbizonyosodni, hogy jó helyre kerülhetünk? Hogyan kapunk választ erre a roppant nehéz kérdésre? Hiszen mi magunk nem ítélkezhetünk se magunk sem embertársaink felett. Nem mondhatjuk azt, hogy: ÉN márpedig bekerülök a juhok közé, örök életem lesz. Ki az, aki igazán hozzánk szól: Jeremiás próféta, vagy Pál apostol?

Mindkettő, testvérek. Ez része a terelgetésnek, a pásztorolásunknak. Hiszen a hatalmas föld amelyen kecskék és juhok legelésznek. Vagyis Krisztusban hívő testvérek és nem hívők. Egy azon földön van a táplálék, az élet. A fű között azonban nőhet gaz, amelyet az életben bármilyen kísértéssel szemléltethetnénk. Kísértés lehet mondjuk még egy pohárkával meginni, gaz lehet a fűben nem segíteni amikor van lehetőségem rá, megtartani a haragomat, mert a nap ne menjen le a ti haragotokkal. A különbség, hogy a kecske igénytelen állat, ezért ő lelegeli a gazt is, míg a bárány válogat közüle.

Igaz ez az alapállás, de néha azért előfordul, hogy két fűszál között megbújik egy kis pitypang, vagy pipacs. Előfordul, hogy néha egy egyenes ember is megbotlik, a Krisztussal járás ösvényén. Elmulaszt meglátogatni egy beteget, vagy megbocsátani valakinek, és haragot tart. Ezért szól Jeremiás próféta is hozzánk és Pál apostol próféta is hozzánk. A kemény felszólítás jogosan érint minket. Azonban: Igen: „Szüntelenül hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban.” Ámen.

           

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2024. március »
március
HKSzeCsPSzoV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031