Mt 9,1-8 (2007.10.13.)

Kedves Gyülekezet!

Meglátásom szerint, ha az ember néhány "x-en" és egy bizonyos koron túl van, akkor egyre többször hall, és maga is elkezd ismétélgetni olyan mondatokat, hogy "fő az egészség", "legfontosabb, hogy egészségünk legyen" vagy "csak egészség legyen, a többi nem számít".

De nemcsak a mai sokadik x-et betöltött emberek gondolják ezt így, hanem eképpen sóhajtoztak dédanyáink, szépanyáink sőt, az őket megelőző felmenőink is. Minden bizonnyal eképpen fohászkodtak az emberek Jézus korában is. Ki tudja, hányszor imádkozott magában egészségért az a történetünkben szereplő ember is, aki -talán- már hosszú évek óta magatehetetlenül, bénán feküdt. Nem hinném, hogy Jézus volt az első "csodadoktor", akitől reménykedve várta sorsa jobbra fordulását. Az sem derül ki a történetből, hogy voltak-e illúziói, mielőtt Jézussal találkozott. De ha én lettem volna az ő helyében, akkor biztosan szétfoszlott volna az utólsó reménysugaram is egy olyan mondat hallatán, hogy "Bízzál fiam, megbocsátattak a bűneid....".

HiszŽ kit érdekelnek a bűneim, amikor meg sem tudok mozdulni, amikor évek óta más emberekre vagyok szorulva, amikor annyi keserűség és félelem van bennem. Biztos lefagyott volna a mosoly az arcomról, ha a "csodadoktor" ennyivel akarná a kínzó betegségemet elintézni: -Bízzál fiam, megbocsáttattak a bűneid." Hiszen: - a legfontosabb az egészség... csak egészség lenne, a többi nem számít...

Az Újszövetség mindig visszatérő negatív kulcsfigurái a farizeusok. A legváratlanabb helyzetekben is ott loholnak Jézus nyomában, újból és újból megpróbálnak csapdát állítani neki. Most is, amikor az ágyban fekvő bénát odaviszik hozzá. Talán a béna nem is ütközik meg annyira azon, amit Jézus mond, mint a farizeusok, akik rosszallóan összesúgnak. Mi az, hogy megbocsáttattak a bűneid???? Ez Istent káromolja!

Szegény beteg ember, most már biztosan egészen össze volt zavarodva. Mi köze a bűnei bocsánatának az egészséghez? Meg még ezek a farizeusok is itt lábatlankodnak.

Aztán Jézus megint mondott valami furcsát, de most már nem neki, hanem körülöttük álló, méltatlankodó farizeusoknak: -"Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel és járj?!"

Mi, akik korlátainkkal gyakran csak a betegágyon, vagy a betegágy mellett szembesülünk igazán, azt hiszem mindnyájan azt felenénk, hogy könnyebb megbocsátani a bűnöket, mint azt mondani a bénának, hogy kelj fel és járj!

A farizeusok viszont, akik hatalmas teológiai tudás birtokában voltak, tudták, hogy bűnöket megbocsátani, nagyobb dolog, mint betegeket gyógyítani. Most először mégsem egészen erről az oldalról szeretném megközelíteni a kérdést, hanem a béna ember felől, és felőlünk.

Mindannyian voltunk már betegek. Talán éreztük már azt, hogy ilyenkor nem vagyunk olyan "fittek", amilyenek lenni szeretnénk, és nem tudjuk ugyanazokat a dolgokat megtenni, sem úgy gondolkodni, ahogy azt egészségesen tennénk.1 Ha komoly a baj, - de néha még egy kis megfázasnál is,- a világ egészen máshogyan fest a betegágyból szemlélve. Elveszíthetjük hétköznapi "józanságunkat", felerősödhetnek depresszív gondolataink, beszűkülhetnek emberi kapcsolataink, és egyre inkább eluralkodhat rajtunk az önsajnálat.

A történetbeli béna betegsége nemcsak azt szimbolizálja, hogy "legfontosabb az egészség, a többi nem számít", hanem magában hordozza mindazt a megkötöttséget is, amit a bűn jelent az emberi életben. Ezért fordul hozzá Jézus ezekkel a szavakkal: -"Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid." Vagyis: - ne légy olyan, mint amilyen eddig voltál! És lám: a béna felkel, fogja az ágyát, és hazamegy.

Ez az evangéliumi részlet nemcsak egy csodás gyógyításról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy Jézus képes rá, hogy visszaadja a kicsúszott talajt az emberek lába alól. Hiszen a törtenet nem csupán egy betegségről vagy a mozgáskorlátozottságról szól. A béna tehetelensége inkább valamiféle szimbóluma a lényegi mondanivalónak, a bűnöktöl való megkötözöttségnek. Éppen ezért a történetben nem az a csoda, hogy Isten áthágja a természet törvényeit, és meggyógyít egy gyógyíthatatlan beteget. Az evangéliumi csoda ennél jóval hétköznapibb. Egy ember, akinek az élete sérült, aki szenved, aki szinte oda van szögezve az ágyához, az az ember megkapja a lehetőséget az Úristentől az újrakezdésre. Az elbeszélés egy lelki szabadítás története is.

Mi sem mehetünk el a mellette azzal, hogy ez csak a betegekre vonatkozik. Azzal meg pláne nem, hogy egy "régen volt, tán igaz sem volt" gyógyításról szól. Akkor sem gondolkodhatunk így, ha tudjuk, sőt, a bőrünkön érezzük, hogy nem az a sorsa minden béna és beteg embernek, hogy Jézus egyszercsak ott terem a betegágy mellett ezekkel a szavakkal: - Kelj fel és járj! De hiszem, hogy mégis ott van minden betegágy mellett, és ott van minden helyen, ahol megfáradt, begubózott és reményvesztett emberek vannak. Hitem szerint ma is sokakat megszólít a béna embernek mondott szavakkal: - "Bízzál fiam, megbocsáttattak a Te bűneid!"

Mert a történet minden emberhez szól, akinek akár betegség, akár bűn, akár másféle szerencsétlenség miatt, az Istennel való kapcsolata bizonyos kivetnivalót hagy maga után... Jézusnak ma is, itt is és most is van ereje a bűnök megbocsátásához, az emberi sorsok jobbá és szebbé tételéhez.

Törénetünkben és nagyon sok mai történetben is, a bűnbocsánat és a lelki gyógyulás, egy irányba mutatnak, igazi gyógyulást csak akkor élhetünk át, ha tiszta lelkiismerettel állhatunk meg Urunk és egymás előtt. Ezért mondhatja Jézus egymás után: -"Bízzál fiam, megbocsáttattak a bűneid" és "Kelj fel, vedd az ágyadat és menj haza!"

Jézus azt a kérdést teszi fel a farizeusoknak, hogy "-ugyan mi könnyebb, ezt mondani: -Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt: - Kelj fel és járj?!" Ha most nekünk szögezné a kérdést, talán úgy gondolnánk, hogy az utóbbi. Hiszen legfontosabb dolog az egészség... Igen, talán itt a földön ez az egyik legfontosabb kincsünk. De majd egyszer - a halálon túl - lesz valami, ami az egészségnél is fontosabb, mégpedig az, hogy Jézus megálljon mellettünk és azt mondja: -"Bízzál fiam, megbocsáttottak a bűneid". Ha ez elhangzik, akkor már nem fog fájni egy porcikánk sem, akkor már csak múlt lesz minden testi és lelki bénultság, minden rákos daganat, minden fájdalom és minden gyász. Akkor majd tudni fogjuk, hogy fontos a testi egészség, de annál is fontosabb, hogy a mindenható Úristen így szóljon hozzánk: "Bízzál fiam, megbocsáttattak a bűneid". Abban a reménységben, hogy ez egyszer majd így lesz mindannyiunkkal, kívánok most mindenkinek testi és lelki jó egészséget! Ámen.

Berlin, 2007. 10. 13.
Heinrichs Eszter

Néhány okos és szép gondolatáért köszönet illeti Marossy Attilát.